Elnézést a provokatív címért, természetesen nem egyszerűbb a felsőfokú német nyelvvizsga, mint a középfokú. De szerintem sokkal nehezebb eljutni nulláról középfokig, mint a középfoktól a felsőfokig.
Miért érdekes ez? Mert nagyon sokan abbahagyják a német nyelv tanulását, amikor elérik a középfokú tudást, és leteszik a nyelvvizsgát. Nyilván sokat dolgoztak, mire erre a szintre jutottak, és úgy gondolják, ennyi elég is volt... Pedig ha tovább foglalkoznának a nyelvvel, a korábbiakhoz képest sokkal kevesebb munkával, és sokkal több szórakozással eljuthatnának egy magasabb szintű tudáshoz.
A középfokú nyelvvizsga eléréséhez ugyanis már mindenféle nyelvtani szerkezettel meg kellett ismerkedni, a felsőfokhoz nincs szükség túl sok új és különösebben bonyolult dolog elsajátítására. Nyilván jobban kell tudni mindazt, aminek addig csak a főbb vonalain volt a hangsúly, de teljesen új szerkezetek már nem bukkannak fel a semmiből.
Szókincsből is bővebbre van szükség, de mivel a német nyelv egy kicsit olyan, mint a legó - az összetett szavakat tényleg úgy képezzük, hogy egyszerűen összerakunk két elemet - egy bizonyos szintű szókincs elérése után nagyon könnyű a folytatás.
Jó középfokú tudással már lehet filmeket nézni, újságot, egyszerűbb könyveket olvasni - egyszóval szórakozva tanulni. Ilyenkor már nem a magoláson van a hangsúly, szinte maguktól épül be az új tudás a fejünkbe.
Tehát, aki eljutott a középfokúig németből, ne hagyja abba a német nyelvvel való napi foglalkozást, és egyszercsak azon veszi észre magát, hogy tényleg jól tudja a nyelvet!
Persze a felsőfokú vizsga előtt nem árt egy tankönyv, rendszerezni és tudatosítani a dolgokat, és egy tanár is hasznos lehet, aki ismeri a vizsga feladatait. De garantálható, hogy ezek az olvasós-társalgós órák sokkal kevésbé megterhelőek, mint amikor a középfokra hajtott az ember!
