Ön azért kattintott erre a címre, mert a lelke mélyén mindig is érezte, hogy a megállapítás igaz: a német nyelvtannak igenis vannak szépségei. Bőven.

Amikor tanárnak készültem, a módszertan előadásokon mindig azt sulykolták, a nyelvtannal részletekbe menően foglalkozni valamiféle üldözendő dolog. Elavult, ósdi, unalmas. Az emberek kommunikálni akarnak, reagálni, különféle élethelyzetekben helytállni, de nem nyelvtani finomságokon töprengeni. 

Ennek megfelelően kezdtem neki a tanításnak, és igencsak meglepődtem, amikor kiderült, hogy az emberek egy része igenis igényli a nyelvtanozást.

Mert a felnőtt ember szereti használni az agyát és megérteni az összefüggéseket.

A német nyelv pedig nagyon is alkalmas arra, hogy ha kicsit a mélyére nézünk, találjunk is valamit. Mert a német logikus, kiszámítható és megbízható.

A rengeteg szabály nem csak hátrány lehet, amelyek be nem tartásáért büntetés jár. Ugyanakkor segítség is, mankó, amely, ha belekapaszkodunk, megakadályozza, hogy ellessünk, azaz nagyot hibázzunk. 

Sokan mondják, hogy a kisgyerek hallás után tanul, szinte ragad rá az új nyelv. Arról kevesebb szó esik, hogy a felnőtt nyelvtanulónak sem kell szégyellnie magát: ő átlátja a szabályokat, és ezáltal átfogóbb, nagyobb lépésekben haladhat a nyelv elsajátításában.

Persze nem vagyunk mindannyian egyformák: vannak, akik felnőttként is inkább azt szeretik, ha a hallott-olvasott kifejezések szinte maguktól másznak be a fülükbe, és nem zavarja őket, ha esetleg nem mindent tökéletesen használnak, a lényeg, hogy értsék meg őket és ők is megértsék, amit nekik mondanak.

Az elemző típusú emberek viszont szeretik a nyelvtani gyakorlatokat, az írásbeli fordítást. Lehet, hogy később kezdenek el kommunikálni, de akkor pontosabban, mint a spontánabb, és ezért hamarabb látványos sikerélményeket elérő tanulók.

A kép forrása: pexels.com

A bejegyzés szerzője diplomás németnyelv tanár, skype-on oktat.

Kapcsolat: hajnal.b.anett@gmail.com